Barátaim közül sokan csak egy jó hobbiként, kellemes időtöltésként gondolnak a kerékpározásra, nekem azonban sokkal többet jelent a saját kerékpárom, melyet még menyasszonyként kaptam nagyszüleimtől. Ez a kerékpár ugyanis már nagyon sokat használatban volt az elmúlt években, így akár már a nyugdíjazását is megérdemelné. Persze ragaszkodok hozzá, így nem válnék meg semmi pénzért tőle. Ez mondjuk mindig is jellemző volt rám. Óvodás ballagásomra kaptam az első gyermekkerékpárt nagyapámtól. Ő mindig is szeretett túrázni, amikor tehette engem is magával vitt férfi kerékpárjára rögzített gyermekülésemben. Ezek a délutánok aztán sokszor előkerültek beszélgetéseink során. A gyerekbicikli megvásárlásával természetesen azt is felvállalta, hogy megtanít két keréken közlekedni. Szüleim nagyon féltettek, így egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy mindenféle kerékpáros védőfelszerelés rajtam van. Mivel gyorsan ráéreztem a tekerésre ezek egymás után kerültek le rólam, míg végül csak a kerékpáros bukósisak lett állandó felszerelésem.